A Sors keze a Stúdiómban

A sors furcsa játékának lehettem tanúja nemrégiben. A történet eleje még márciusra nyúlik vissza, amikor egy, a sminkesemmel szinte teljesen megegyező nevű hölgy jelentkezett be hozzám fotózásra. 

Az akkori, fordulatos eseményeknek “hála” többször is újra kellett szervezni az alkalmat, míg végül tényleg sort keríthettünk rá.
Miután az ügyfelem megérkezett, hamar kiderült a sminkelés közbeni beszélgetésből, hogy nemrégiben egy nagyon nehéz életeseményen ment át. Gyakran megfigyelem hasonló sorsú nőtársaimnál, hogy nagyon jól jön ilyenkor a szépítő fotózás, ahol újra megnő az önbizalom.
Így volt ez szépséges vendégünkkel is. Ebből kifolyólag a fotózás elején lassan haladtunk: kellett egy kis idő, hogy a pózok könnyedén menjenek és sugárzó legyen a mosoly.
Beszélgettünk, kattintgattam, instruáltam, dicsértem, bátorítottam. Végül az odaadás és a türelem ismét meghozta a gyümölcsét: modellem felengedett és őszintén, láthatóan jól érezte magát a kamera előtti új szerepben. Talán mondanom sem kell, hogy a sorozat utolsó képei lettek a legjobbak.
3 órával később már végeztünk és a technikát szereltem szét, amikor a hölgy kissé szomorkásan fordult hozzám: még a készülődés közben derült, ki hogy a sminkesemmel nem csak a névben, hanem ízlésben is hasonlítanak, ugyanis mindkettőjük hátát egy-egy virágzó cseresznyefa motívum díszíti.
“Milyen sorsszerű, hogy ugyanaz a nevük és a tetoválásuk, meg kellett volna örökíteni” - mondta lemondóan.
No, nekem több se kellett, már izzítottam is a felszerelést újból - így készült az alábbi, nem mindennapi kép.
S hogy miért osztom meg Veletek ezt a történetet?
Mert tanultam és megerősítést kaptam tőle. Arra emlékeztet, hogy mi nők igenis tartsunk össze. Annyi vélt és valós elvárásnak kell megfelelnünk a mindennapi életben.
Legyünk ezért türelemmel és megértéssel egymás iránt: az igazi én, a munka gyümölcse gyakran nem azonnal, hanem több órányi megfeszített odafigyelés árán mutatkozik meg. Megéri kivárni.
Ehhez tartom magam minden alkalommal, jó mégis néha megállni, és ismét, újból tudatosítani.
Talán pont ezért nem szeretnék soha “csak” fényképezni. Helyette meghallgatni, barátnői tanácsot adni, csacsogni, átérezni és megmutatni, visszatükrözni azt a csodát, ami mindenkiből árad. A szépséget, ami mindenkiben ott rejlik. Kívül és belül is.

 

Kérj időpontot

Sikeresen elküldted számunkra az üzenetet!

Sajnáljuk valami hiba történt. Próbáld újra!

Üzenet