És persze a már “megszokott” módon, ez az alkalom is bőven tartogatott magában trükkös helyzeteket!
 

A fotózásnak egy külső helyszínt választottunk, részben természetesen a Covid miatt. (Fő az óvatosság és a felelősség!) 

Az időjárás - noha viszonylag kegyes volt hozzánk - bizony nem volt túl meleg, így fontos volt, hogy gyorsan és precízen dolgozzak: nem volt idő töprengeni, hiszen a modellem jó közérzete volt a tét! 

Szerencsére több, mint 12 évnyi divatfotózással a hátam mögött ez nem okozott különösebb gondot: ennyi tapasztalattal már egyazon időben figyelni tudok a fényekre, a kompozícióra, a modellre, és magára a ruhára is. Így lendületesen haladtunk a képekkel, és a szünetekben még arra is volt gondom, hogy modellem kicsit felmelegedhessen a kocsimban. (Helló fűthető ülés! )

Apropó… Eszternek ez volt az első divatfotózása, gondoltátok volna? Mindez persze a munkafolyamaton alig-alig látszott: én tűpontos utasításokat adtam, ő pedig profikat meghazudtolóan fordult és pózolt azoknak megfelelően. 

Éppen ezért mondom olyan gyakran, hogy a modellek és vendégeim esetében a fotogenitás és tapasztalat nem számít - legalábbis nem úgy, ahogyan a hozzám érkező hölgyek legtöbbje gondolja. Hiszen ha elengeditek és rám bízzátok magatokat, a legjobbat tudom kihozni belőletek: legyen szó az első, vagy akár a századik fotózásotokról. Emiatt aztán nincs is szükség órákon át tartó pózoltatásokra! 

Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy egy modell szépsége a fotós profizmusán múlik leginkább. 

Kíváncsi vagyok, egyetértetek velem?