Egy cikk kapcsán fogalmazódott meg bennem ez a kérdés, melynek megválaszolása elég összetett. Mert mitől is lesz egyáltalán jó egy fotó?
Ildikót egy egyéni fotózás alkalmával ismertem meg, amire természetesen csodaszép lánya is elkísérte. Azonnal láttam, hogy különleges a kapcsolat közöttük, így megemlítettem a hölgyeknek, hogy legközelebb akár közösen is a kamerám elé állhatnak.
Tény: több, mint 3 000 nő fordult már meg a kamerám előtt. Sokuknak pedig ez az alkalom volt életük első fotózása. Tapasztalatból tudom hát, hogy többnyire az okozza a legtöbb bizonytalanságot, hogy nem tudják pontosan mit is kezdjenek a testükkel a kamera előtt. Hogyan forduljanak, milyen szögben álljanak?
Na persze nem rólam készültek a képek, hanem én készítettem őket!
Képzeljétek, egy győri vállalkozónőket összefogó csoportban nemrég engem ért a megtiszteltetés, hogy egy adott témában - esetemben a fotózásban - tanácsadóként válaszoljam meg a felmerülő kérdéseket. Végül egy olyan elképesztően hasznos “kisokos” jött össze, hogy gondoltam szemezgetek belőle Nektek is!
A közelmúltban részt vettem egy helyi vállalkozónőknek szervezett találkozón. 22 hölgy gyűlt össze, akik közül - mint az kiderült - már hárman is jártak nálam fotózáson!
“Nem szükséges” - válaszolom mindig. Mondhatnám, hogy azért, mert mindenki úgy szép ahogy van, s a szépség belülről fakad, hiszen ezt őszintén vallom magam is.
Csak néhány kisgyerekkori barátommal tartom a kapcsolatot, hiszen lássuk be, a sors nagyon sokfelé sodort minket…
“Tudd, hogy értékes vagy akkor is, amikor éppen összecsapnak a hullámok a fejed fölött” - írta Horányi Juli YOULÏ a minap egy posztban.
Divat és portré fotós vagyok - és amit nem gyakran fűzök hozzá; vállalkozó és Anya.
Nincs is ezen mit csodálni, ha egyszer olyan gyönyörű várandós hölgyek kerülnek a kamerám elé, mint amilyen Kinga is.
Lássuk be: nekünk, Hölgyeknek nincs könnyű dolgunk. Nem csak a világ, de az önmagunk elé támasztott elvárásaink is gyakran irreálisan nagyok. Hajszoljuk a tökéletességet, elfordulunk a tükörképünk láttán, kritikusan gondolunk saját magunkra.
Nekem van egy elméletem: hiszem, hogy - sok esetben - egy stabil, jó házasság fontos alappillére egy Nő magabiztosságának és “ragyogásának”.
Tudom, tudom, Hálaadás már hetekkel elmúlt, mégis, a közelgő év vége, a lecsillapodás, visszatekintés közepette én most döbbentem rá, hogy idén is mennyi-mennyi csodás dologért lehetek hálás!
Emlékeztek? Nemrégiben Reni járt nálam, aki - mint azt az ittlétekor megtudtam - már kerek tíz éve tervezte, hogy ellátogat hozzám! Akkor nem gondoltam volna, hogy nem sokkal később egy hasonló történetbe botlok.
Meséltem már Nektek, hogy hogyan zajlott nemrégiben a gyulai fotózásunk, most szeretném azonban kicsit személyesebb nézőpontból is kibontani a történteket.
Bizony-bizony, ahogy azt már korábban hírül adtam, csodás barátnőmnek a Nesbu Szalon sminkmesterének, Áginak köszönhetően a Szépítő Fotózások Győr után Gyula város hölgyei számára is elérhetővé váltak!
Képzeljétek, a napokban volt szerencsém befotózni a Zeona legújabb, mesés kollekcióját! Talán emlékeztek rá, hogy Kittivel nem ez volt az első közös munkánk, aminek szívből örülök.
Reni, egyik legutóbbi vendégem, bizony hosszú évek óta “szemezett” velem és a szépítő fotózással, míg végül a testvére lepte meg az egész napos fotózás csomagunkkal a születésnapja alkalmából!
Csodás és nem mindennapi fotózáson vehettem részt a napokban: egy harmadik gyermekét váró, gyönyörű édesanyát, Andreát volt lehetőségem lencsevégre kapni.
Imádok másokkal ötletelni, másoktól inspirálódni, így külön hálás vagyok a sorsnak, amiért mostanában több csodás vállalkozó Nőt is az én stúdiómba hozott!
Anita a stúdióba érkezése után csakhamar a szívünkbe lopta magát: nem csak azért, mert egy csodálatos kismama, hanem mert őszintén bevallotta, hogy nehéz időszakon van túl, így ez a közös fotózás számára többet jelent néhány csodás kép születésénél - kikapcsolódást, feltöltődést, újra keretezést hordoz magában.
Reni az egyik legrégebbi barátnőm, képzeljétek, már ovi óta ismerjük egymást! Egy időben ráadásul egy lépcsőházban is laktunk, így az, hogy a nap bármely szakában “átszaladjunk” egymáshoz természetes és mindennapos volt.
Különleges fotózásunk volt a minap, modellünk ugyanis pont, hogy NEM szeretett volna - egy kicsit sem - átváltozni! (Fontosnak érzem kiemelni, hogy mi amúgy is, minden esetben épp csak annyira “alakítunk” valakin, amennyire ő szeretné és igényli.)
“Nézd: vagy van ízlésed, vagy nincs. Ezt nem lehet tanulni.” - mondta egyszer egy - kizárólag szakmai - kávézás alatt az egyik mesterem Benkő Sándor divatfotós, akitől rengeteget tanultam.
Természetesen ő ihlette! Emlékszem, még gyerekkoromban is csodálattal lapozgattam azt a róla szóló könyvet, ami a könyvespolcunkon csücsült.
Meséltem nektek egy korábbi posztomban, hogy noha nagyon sok csinos ruci várja a vendégeinket itt a stúdióban is, imádom, ha valaki saját darabokat is hoz, hiszen mindenkinek van egy-egy ritkán kihasznált “szerelemdarab” a szekrényben, amit olyan jó ilyenkor elővenni!
80 darab egyedi ruhakülönlegesség. Nagyjából ez a stúdió jelenlegi felhozatala. A nálam megtalálható gardrób szinte összes darabja London felkapott vintage üzleteiből származik, így valóban különleges és egyedi kollekcióról van szó.
Érdekes élményben volt részem a minap: úgy esett, hogy az adott napra betervezett fotózásaim mindegyike páros fotózás volt. Az összes csomagom igénybe vehető partnerrel is.
A sors furcsa játékának lehettem tanúja nemrégiben. A történet eleje még márciusra nyúlik vissza, amikor egy, a sminkesemmel szinte teljesen megegyező nevű hölgy jelentkezett be hozzám fotózásra.
40 fok napon, 12 helyszín Győr belvárosában, 4 óra kemény munka - így indult ismét útnak az idei szezonom.
A munkámban sajnos ritkán adódik alkalmam pasikkal találkozni, pláne fotózni őket. Ezt - bevallom - sajnálom picit, mert a srácok valahogy mindig olyan lazák: örülnek a tanácsoknak, tippeknek, hálásak minden segítségért.
Imádom az újszülötteket, így volt ez már gyerekkoromban is. Babusgatni, nézni ahogy alszanak… van bennük valami varázslatos, valami megnyugtató.
Meséltem már Nektek többször, hogy mennyire szeretek kismamákat fotózni, hiszen számomra ezeknek az alkalmaknak igazán különleges hangulata van.
Régóta szerettem volna kitérni egy posztban a fekete-fehér képekre is, mert nekem nagy kedvenceim.
Noha a nyilvános portfólióm nincs tele fehérneműs képekkel, ügyfeleim 90%-a kéri az ilyen jellegű fotókat is: a boudoir képeket tartalmazó csomagom messze a legnépszerűbb!
Mi az oka, hogy ennyi bevállalós hölgy jár hozzám?
Hagyományos esetben ilyenkor indul be igazán az esküvői szezon, a maga illatos, díszes, izgatott mámor-felhőjével. Noha az esküvői fotózás nem a fő profilom, mindig van pár jeles alkalom, ami bekerül a naptáramba.
Említettem már, hogy amióta tart a kijárási korlátozás, több időt szánok a régebbi fotóim rendezgetésére, így akadtam rá a régebbi önarcképeimre is.
Hallom a fenti mondatot nagyon sokszor a hozzám érkező hölgyektől. Erre szoktam azt válaszolni, hogy az én stúdiómban ez a megállapítás biztosan nem állja meg a helyét.
Ígértem Nektek, hogy mesélek egy számomra kedves és nagyon érdekes történetet a retusálás és a felmerülő igények kapcsán: Volt egy teltkarcsú vendégem, aki nagyon jól érezte magát a fotózáson, szuper hangulatban repült el az a pár együtt eltöltött óra.
Nemrégiben meséltem már Nektek, hogy miért adom oda fotózáskor rögtön az összes elkészült képet - utómunka nélkül. Most azonban szeretnék egy kicsit a retusálásra és annak szükségességére is kitérni.
Ahogy áttolódott a hangsúly az élő fotózásokról a retusálási munkákra, úgy bukkanok egyre több, szinte már-már elfeledett régi képre, ami csak arra várt, hogy újra felfedezzem, és foglalkozzak vele.