Különleges fotózásunk volt a minap, modellünk ugyanis pont, hogy NEM szeretett volna - egy kicsit sem - átváltozni! (Fontosnak érzem kiemelni, hogy mi amúgy is, minden esetben épp csak annyira “alakítunk” valakin, amennyire ő szeretné és igényli.)

“Nézd: vagy van ízlésed, vagy nincs. Ezt nem lehet tanulni.” - mondta egyszer egy - kizárólag szakmai - kávézás alatt az egyik mesterem Benkő Sándor divatfotós, akitől rengeteget tanultam.

Természetesen ő ihlette! Emlékszem, még gyerekkoromban is csodálattal lapozgattam azt a róla szóló könyvet, ami a könyvespolcunkon csücsült.

Meséltem nektek egy korábbi posztomban, hogy noha nagyon sok csinos ruci várja a vendégeinket itt a stúdióban is, imádom, ha valaki saját darabokat is hoz, hiszen mindenkinek van egy-egy ritkán kihasznált “szerelemdarab” a szekrényben, amit olyan jó ilyenkor elővenni!

80 darab egyedi ruhakülönlegesség. Nagyjából ez a stúdió jelenlegi felhozatala. A nálam megtalálható gardrób szinte összes darabja London felkapott vintage üzleteiből származik, így valóban különleges és egyedi kollekcióról van szó.

Érdekes élményben volt részem a minap: úgy esett, hogy az adott napra betervezett fotózásaim mindegyike páros fotózás volt. Az összes csomagom igénybe vehető partnerrel is.

A sors furcsa játékának lehettem tanúja nemrégiben. A történet eleje még márciusra nyúlik vissza, amikor egy, a sminkesemmel szinte teljesen megegyező nevű hölgy jelentkezett be hozzám fotózásra. 

40 fok napon, 12 helyszín Győr belvárosában, 4 óra kemény munka - így indult ismét útnak az idei szezonom. 

A munkámban sajnos ritkán adódik alkalmam pasikkal találkozni, pláne fotózni őket. Ezt - bevallom - sajnálom picit, mert a srácok valahogy mindig olyan lazák: örülnek a tanácsoknak, tippeknek, hálásak minden segítségért.

Imádom az újszülötteket, így volt ez már gyerekkoromban is. Babusgatni, nézni ahogy alszanak… van bennük valami varázslatos, valami megnyugtató. 
 

Meséltem már Nektek többször, hogy mennyire szeretek kismamákat fotózni, hiszen számomra ezeknek az alkalmaknak igazán különleges hangulata van.

Régóta szerettem volna kitérni egy posztban a fekete-fehér képekre is, mert nekem nagy kedvenceim.

Noha a nyilvános portfólióm nincs tele fehérneműs képekkel, ügyfeleim 90%-a kéri az ilyen jellegű fotókat is: a boudoir képeket tartalmazó csomagom messze a legnépszerűbb!
Mi az oka, hogy ennyi bevállalós hölgy jár hozzám? 

Hagyományos esetben ilyenkor indul be igazán az esküvői szezon, a maga illatos, díszes, izgatott mámor-felhőjével. Noha az esküvői fotózás nem a fő profilom, mindig van pár jeles alkalom, ami bekerül a naptáramba. 

Említettem már, hogy amióta tart a kijárási korlátozás, több időt szánok a régebbi fotóim rendezgetésére, így akadtam rá a régebbi önarcképeimre is.

Hallom a fenti mondatot nagyon sokszor a hozzám érkező hölgyektől.  Erre szoktam azt válaszolni, hogy az én stúdiómban ez a megállapítás biztosan nem állja meg a helyét.

Ígértem Nektek, hogy mesélek egy számomra kedves és nagyon érdekes történetet a retusálás és a felmerülő igények kapcsán: Volt egy teltkarcsú vendégem, aki nagyon jól érezte magát a fotózáson, szuper hangulatban repült el az a pár együtt eltöltött óra.

Nemrégiben meséltem már Nektek, hogy miért adom oda fotózáskor rögtön az összes elkészült képet - utómunka nélkül. Most azonban szeretnék egy kicsit a retusálásra és annak szükségességére is kitérni. 

Ahogy áttolódott a hangsúly az élő fotózásokról a retusálási munkákra, úgy bukkanok egyre több, szinte már-már elfeledett régi képre, ami csak arra várt, hogy újra felfedezzem, és foglalkozzak vele.